Csung Jüan Csikung (csi chikung, qigong) tanfolyam.

A jin-jang (yin-yang) elmélet

Az ősi Kínában az emberek a természetben lezajló folyamatok és azok egymással való viszonyának vizsgálatára nagy hangsúlyt fektettek. A dolgokat nem elkülönült létükben, önmagukban vizsgálták. A világot egy harmonikus, holisztikus egységnek tekintették, amelyben önmagában nem létezhet lény vagy forma (senki és semmi). A létezés csak az őt körülvevő környezethez való kapcsolódás és viszony keretein belül lehetséges. Ezeknek a kölcsönhatásoknak a vizsgálatával, rendszerezésével alkottak meg egy olyan elméletet, ami nagyon jól, átlátható összefüggésekkel modellezi az univerzum bonyolult eseményeit. A természet törvényeinek ezen megfeleléseit alkalmazták a társadalmi jelenségekre is. A jin-jang elmélet legkorábbi írásos emléke a Változások könyvében található.

A jin-jang elve abból az ősi kínai elképzelésből ered, hogy minden emberi, természeti és világegyetemi jelenség két egymással ellentétes (de nem szembenálló) ősprincípiumból áll, a jinből és a jangból.

A jin és a jang fogalma a természet megfigyeléséből ered. A jin eredetileg a hegy árnyékos oldalát, míg a jang a hegy napos oldalát jelentette.

A jin írásjel magyarázata
A jin írásjele
A jang írásjel magyarázata
A jang írásjele

Ahogyan fény és árnyék kölcsönösen feltételezi és kiegészíti egymást, úgy található meg ez a két ellentétes lényeg minden létezésben és történésben. Erre találhatunk néhány példát az alábbi táblázatban.

Jang Jin
Fény fény sötétség
Hőmérséklet forró hideg
Elem tűz víz
Hőérzet láz vacogás
Nem férfi
Megjelenési forma energia anyag
Dimenzió idő tér
Hely fent lent
kívül belül
Cselekmény mozgás pihenés
változás állandóság
Irány kifelé befelé
felfelé lefelé
kelet nyugat
észak dél
Fiziológia funkció serkentő gátló
Pszichológiai funkció kifelé forduló befelé forduló
vezető követő
kreativitás vakhit
harag megbocsátás
merev rugalmas
Évszak tavasz ősz
nyár tél
Napszak nappal éjszaka
délelőtt délután
Íz csípős savanyú
édes sós
Tendencia bővülés összehúzódás
tágulás zsugorodás


A taicsi jel
A taicsi jel

A jin és jang jelleg tovább bontható jin és jang részekre. Például testünkön a fej (fent) jang, de a fejen az ajak jin (lent). E két elválaszthatatlan fogalom mindig relatív, azaz mindig valamihez viszonyítható csak. Például a Nap fényesebb (jang) a Holdnál (jin), de a Hold fényesebb (jang) a gyertya lángjánál (jin).

Ez a megközelítés fokozatosan olyan gondolatrendszerré fejlődött, amit az élet minden területére alkalmazni lehetett. A hagyományos kínai orvoslásban is a jin-jang elméletet alkalmazták, hogy megértsék az emberi testben lezajló összetett folyamatokat. A betegségek diagnosztikai és kezelési elvei is a jin-jang elméleten nyugszanak. Az elmélet szerint a normál életfolyamatok, az egészség feltétele a jin és a jang közötti dinamikus egyensúly fenntartása. Orvosi értelemben tehát a jin-jang harmónia jelenti az egészséget.

A jin-jang elv legfontosabb jellemzői:

1. A jin és jang párok egymás ellentétei

A jin-jang elmélet szerint minden létezőnek van egy egymással ellentétes jin és jang oldala. Bár a jin és a jang egymással ellentétesek a kapcsolatuk azonban ennél sokkal összetettebb. Ellentétes jellegük révén ezek az oldalak kölcsönösen ellenőrzik és gátolják egymást, ami egy folyamatos dinamikus egyensúlyi állapotot eredményez. Például, a szervezetben a serkentő (jang) és a gátló (jin) funkciók folyamatosan, egymást kölcsönösen ellenőrző dinamikus egyensúlyban vannak. Ha az egyensúly fenntartásában zavarok keletkeznek, akkor az egyik oldal túlsúlya vagy hiánya egészségi problémákhoz vezet.

2. A jin és jang kölcsönösen egymásból keletkeznek és függnek egymástól

A jin és a jang egymást kölcsönösen kiegészítő fogalmak, mert önállóan nem létezik sem jin sem jang, egymástól függnek és csakis a másikhoz viszonyítva értelmezhetőek. Például meleg (jang oldal) nem létezhet hideg (jin oldal) nélkül. Ha pedig nem létezne hideg és meleg, akkor csak egyféle hőmérséklet lenne. A jin-jang elmélet szerint testünk aktivitását (jang) a fizikai forma (jin) táplálja, a fizikai formát pedig a fizikai aktivitás tartja fenn. Egymásra vannak utalva annak érdekében, hogy fenntartsák a kiegyensúlyozott egészség állapotát.

3. A jin és a jang növekedése és változása ciklikusan és kiegyensúlyozottan megy végbe.

A jin és a jang az egyensúlyi állapotot egymás kölcsönös ellenőrzése és gátlása útján tartja fenn. Az egyensúly azonban se nem statikus, se nem abszolút, csak bizonyos határokon belül tartható fenn. Egy időben a jin kiterjed, növekszik, a jang szinte eltűnik, majd azután pedig az ellenkezője történik, ezzel visszatér a kiindulási ponthoz és kezdődik egy újabb ciklus. Erre ismert példa az évszakok változása. A téltől (nagy jin) tavaszig és nyárig (nagy jang) haladva az időjárás hidegről melegre változik. Ebben az időszakban növekszik a jang és csökken a jin. A nyárból az őszön át visszatér a tél, ebben a ciklusban pedig a jang csökken és a jin növekszik. Hosszabb távon a jin (hideg) és jang (meleg) kiegyensúlyozott és harmóniában áll egymással.

4. A jin és a jang átalakul egymásba.

Ha az egyik oldal eléri a szélső értékét, akkor a másik oldal irányába mutató ellenkező irányú átalakulás veszi kezdetét. Például, amikor a nyár eléri a csúcspontját (nagy jang), akkor indul meg az ellenkező irányú változás. A további felmelegedés helyett hűvösebbre fordul az idő. Amikor pedig a tél eléri a leghidegebb állapotát (nagy jin) megkezdődik a felmelegedés. A kínai gondolkodásmód ezt úgy írja le, hogy a jin nyáron születik (nagy jangban), a jang pedig télen (nagy jinben). Ez az átalakulás a forrása minden változásnak, fejlődésnek. Testünkben is állandó ez a jin jang átalakulás, például a serkentő és gátló folyamatok állandóan átalakulnak egymásba, a normál életfolyamatok fenntartása a jin és a jang közötti dinamikus egyensúly függvénye.

A hagyományos kínai orvoslásnak szerves része a csikung. Ez azért van így, mert a csikung gyakorlása szorosan összefügg a jin-jang egyensúly változásaival. A mély nyugalomban (csikung állapot), amit csikung gyakorlás során elérünk és fenntartunk, a test anyagcsere folyamatai egyensúlyba kerülnek, a túl- és alulműködés korrigálódik, elérhetjük a jang és a jin kiegyensúlyozását, vagyis az egészséges állapotot.

A jin-jang egyensúlyi állapot tehát ciklikusan változik. Az ősi tanítások ezeket a ciklikus változásokat öt fázisra osztották. Kínában az öt fázis tulajdonságait leíró a rendszer a vuhszing (wuxing) elnevezést kapta. (Az öt elem elméletként általánosan elterjedt fordítás megtévesztő, hiszen nem elemekről van szó, hanem energia minőségekről)

Az öt fázis elmélete a csikung másik alapvető elméleti alapja.

Kezdőoldal